A régi lámpánk új ruhája

magunk készítette ajándék: Egy napon úgy gondoltam venni kellene a hálószobába egy új éjjeli lámpát, hiszen a mostani már annyira ütött-kopott, hogy nem illik a szoba hangulatába. Igen ám de nem igazán akartam megválni tőle, mert nagyon tetszett a lámpa stílusa, igazi faragott változat volt. Ami miatt mégis nem akartam kirakni a szűrét a lakásomból, az az, hogy még a nagymamámtól kaptam, aki sajnos már nem él, így egy nagyon szép emlék. Gondolhatják, hogy akkor mennyire újkeletű lámpáról van szó. Nem is ez a lényeg. Nagyon sokat nézelődtem a boltok kirakataiban, a lámpaboltok kínálatai között keresgélve, de olyat, ami igazán illet volna a lakásba és árban is megfelelt volna, olyat nem nagyon találtam. Így amellett döntöttem, hogy magunk készítette ajándék lesz belőle, amivel meglepem a család többi tagját és persze saját magamat is. Ez a magunk készítette ajándék úgy kezdődött, hogy szétnéztem a méterárut áruló boltokban, hogy milyen szöveteket lehet kapni, míg véletlenül rábukkantam egy maradékanyagra, ami egy szép kék alapszínű virágmintás darab volt. Egyből beleszerettem, s mondtam: ez nekem kell. Akkor még nem igazán tudtam mit kezdek vele, de hamar meglett a helye. Lámpabúra lett az anyagból, s hogyan készült ez el, most leírom. A magunk készítette ajándék kellékei az olló, a ceruza, az említett szövet, ragasztó, szalag és zsákvarrótű is kell. Ezután a lámpabúrát rámértem az anyagra, amit kivágtam úgy, hogy legalább egy centimétert túlérjen az anyag. Ezután következett a következő lépés, amikor is ezt a szövet darabot szépen ráragasztottam az ernyőre, szépen kisimítottam, hogy sehol se legyen ráncos. Olyan ügyes voltam, hogy kilógott legalább az aljánál két-három centi. Gondolkoztam mi tévő legyek, mert ez így nagyon csúnya. A magunk készítette ajándék nem maradhat így. Ezután eszembe jutott, hogy ragasszam belülre az anyagot. Igen ám, de így egybe nem lehetett, mert akkor nagyon csúnya, s akkor jöttem rá, hogy miért is nem jutott hamarabb eszembe, hogy bevágdosom, s kisebb darabokba ragasztom a kilógott anyagot a lámpaernyő belsejébe. Így is történt, kész is lett a lámpácska. Teljesen megújult, csinos is lett, mutatós, és legfőképpen illet a szobába, aminek nagyon örültem, mert így nem kellett megválnom ettől a régi emléktől. Ezt a lámpaernyőt lehet még esetleg szalagokkal is díszíteni, de az számomra már túl giccses lett volna. Én jobban szeretem az egyszerűbb dolgokat, így a magunk készítette ajándék így maradt, ami a mai napig is jó szolgálatot tesz esténként a szobában.

Ha tetszett magunk készítette ajándék cikkem és hasznosnak tartotta, akkor nézze meg más cikkeinket is.

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés